Mária Magdolna Torony - Budapest

Mária Magdolna Torony bemutatása

A Kapisztrán tér legrégibb épülete a késő gótikus stílusú Mária Magdolna Torony, az egyetlen eredeti középkori műemlék Budán.

A budai vár 1244.évi alapítását követően a németekkel szemben akkor még kisebbségben lévő magyar polgárok ezen a helyen saját kápolnát építettek.

A szentélyt a 15. század végén három hajós templommá bővítették, ami mellé a ma is álló tornyot emelték.

A török hódoltság idején itt működött a Vár egyetlen keresztény temploma, amelyet megosztva használtak katolikusok és protestánsok. Később elvették a keresztényektől és muzulmán imahellyé alakították.

Buda visszafoglalása után a ferencesek templomaként működött, de a rend feloszlatásakor ismét bezárták. 1792-ben – az akkor használaton kívüli épületben – I. Ferencet koronázták magyar királlyá.

1817-től a budai helyőrség kapta meg istentiszteleti célokra.

Budapest 1945. évi ostrománál az épület ismét súlyosan megrongálódott. A torony műemléki helyreállítása 1950-ben megkezdődött, de ezzel egy időben – az egyházellenes politikai rendszer vezetőinek döntése alapján – a templomot lebontották.

A felső szinten különleges élménnyel szolgál a panoráma kilátó, ahonnan Budapest legfontosabb épületei és a Budai Hegyvidék közeli magaslatai mind megcsodálhatók.

Az oldalkápolnában minden hónapban új, időszaki kortárs művészeti kiállítás tekinthető meg.

Harangjáték:
A Mária Magdolna Torony első emeleti ablakában 24 tagú harangjáték látható, amelynek legkisebb tagja 8, a legnagyobb csaknem 35 kg tömegű. A bronzból öntött harangokat elektromágneses ütőszerkezet szólaltatja meg, amelyet számítógép által vezérelt, egyedi elektronika irányít. A harangjátékot vezérlő berendezés a torony első emeletén a látogatók számára is megtekinthető.

Jelenleg a harangjáték sajnos nem működik, mivel 2020-ban egy villámcsapás következtében a legérzékenyebb és egyedi részek károsodást szenvedtek.

Koronázási palást:
Eredetileg harang alakú, zárt miseruha volt, amely az első keresztény magyar király, Szent István (997–1038) és Gizella királyné megrendelésére készült. Ők ajándékozták a székesfehérvári Szűz Mária-egyháznak. 1200 körül átalakították, majd több száz éven át a magyar uralkodók koronázásakor használták. Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeumban látható.

A palást villás szárain angyalok mellképei sorakoznak, a függőleges száron Krisztus; fent két szörnyállaton tapos a halál legyőzőjeként, alatta trónján ül, mint a világ bírája. Fölül az Ószövetség prófétái, alattuk az apostolok ülnek. Legalul a kereszténység első mártírjait ábrázolták. A kereszt lábánál az adományozó királyi pár, és egy ifjú – valószínűleg gyermekük, Imre herceg – képe látható.

A bronz domborművet Rieger Tibor szobrászművész készítette 2012-ben. Az alkotás különlegessége, hogy nem pusztán lemásolja, hanem értelmezi és térben megjeleníti az eredetileg sík ábrázolásokat, személyiséget, arcot ad a gazdagon díszített nemzeti ereklye valamennyi szereplőjének.