Margitszigeti domonkos rendi kolostorromok - Budapest

Margitszigeti domonkos rendi kolostorromok bemutatása

A margitszigeti domonkos rendi apácakolostort IV. Béla alapította Szűz Mária tiszteletére. A Nyulak szigeti Boldogasszony-zárda a középkorban a sziget legfontosabb intézménye, legjelentősebb és leggazdagabb szerzetesi épülete volt.

1259-ből ismert az alapítólevele, az épülete ekkorra már készen állt. IV. Béla a tatárjárás után tett fogadalma – miszerint, ha elkerülik a pusztulást, születendő gyermekét az egyháznak ajánlja – értelmében lánya, Margit lakhelyeként alapította. Ő építtette a szigeten az apácakolostort és a kolostor melletti királyi házat is. Margit először a veszprémi ágostonos kolostorba került, majd 1252-ben 12 másik apácával együtt érkezett a szigetre.

A Szűz Mária tiszteletére szentelt zárdát először az ágostonosok, majd a domonkos rendiek irányították, létrejöttében nagy szerepet kapott Ákos budai prépost. A kolostor vagyonának alapját hatalmas birtokai adták, 1270-ben már nyolcvan falu tartozott hozzá. Megerősítését segítette az is, hogy a pápa is támogatta, valamint gazdag, előkelő családok gyerekei is ebbe a kolostorba kerültek. Jövedelemforrásai közé tartoztak még jelentős vámösszegek is. IV. László testvére, Erzsébet is a zárda lakója volt, és jelentősen gyarapította vagyonát. A közelben férfi szerzetesházat is építettek, és a királyi ház jelentős országos események színhelye volt: 1266-ban itt kötött békét IV. Béla király a fiával, és itt is halt meg 1270-ben.

Az apácák véglegesen a török megszállás alatt hagyták el a kolostort. A török hódoltság óta a terület romterületként látogatható.

A látogatható romkertben lévő maradványok több korszak építkezéseit bemutatják. A kolostorkert őrzi az első magyar kertművészeti emléket. 1251-ben már vízvezeték szállította a kert öntözéséhez a vizet. A török uralom idején a Duna hordaléka betemette. A romkert fő elemei a templom, Szent Margit sírja és az apáca kolostor.

Margit sírja a templom szentélyében, a diadalív vonalában volt elhelyezve és fallal körülvéve. A síremlék 1271-ben készült el, Péter és Albert lombardiai szobrászok készítették vörös márványból. 1335-ben új, fehér márvány emlékmű készült, Tino di Camino körének egy szobrásza által. Ezt már a szentély mögé, a zarándokoktól védett helyre építették.

A kolostor jelentősége Margit halála után még tovább növekedett, szentté avatása kapcsán. Már életében több csodás eseményről tudósítottak, életéről, sírjáról és az apácakolostorról sok részletet megőrzött az 1276-ban kezdődött vizsgálat és annak jegyzőkönyvei. Ezek szövegére épült a Margit-legenda is, mely több változatban készült el, és egyik magyar fordítását Ráskai Lea készítette el, aki a kolostor lakójaként több kódexet is leírt az 1510-es években.