Budavári Sikló - Budapest

Budavári Sikló bemutatása

A Budavári Sikló 1870 óta üzemel és a Duna-partot köti össze a Várnegyeddel. A Clark Ádám tér és a Sándor-palota közötti 95 méteres szakaszon jár, közben 50 métert emelkedik.

1870-ben adták át az akkor Budai Hegypályának nevezett Budavári Siklót, a világ második hasonló közlekedési eszközét. Építését a lyoni példa alapján Széchenyi Ödön – gróf Széchenyi István fia – kezdeményezte. Megépítésének fő célja a Várban működő minisztériumok, hivatalok és a Várszínház egyszerűbb megközelítésének elősegítése volt.

A hegypálya építésének helyét a Lánchíd budai hídfőjénél jelölték ki. Terveit Jaruszek Ödön készítette, majd Wolfahrt Henrik módosította, aki később az 1868 nyarán elkezdett kivitelezés irányítását is átvette. A pálya alsó végén egy nagyobb méretű, impozáns indítócsarnokot, felső állomáson egy egyszerűbb kivitelű fogadóépületet emeltek. A normál nyomtávú, 30 fokos hajlásszögű, 50 méteres szintemelkedést leküzdő pálya hossza 95 méter lett. A sikló gőzenergiával működő járművei Bécsben készültek, a kocsik három – nyolc-nyolc férőhelyes – lépcsőzetesen elhelyezett fülkéből álltak. A pályán két drótkötéllel ingaként összekötött kocsi közlekedett, az egyik felfelé, a másik lefelé. Biztonságukról egy „vészfékként” funkcionáló berendezés gondoskodott.

A Budai Hegypályán 1870. március 2-án indult meg a forgalom. Az akkor még valóban tömegközlekedési igényeket kielégítő újdonságot hamar megkedvelték, számos neves utasa is akadt. Ferenc József és családja mellett a brazil császár is tiszteletét tette rajta, de több magyar politikus, miniszterelnök, miniszter is – mint például Andrássy Gyula, Tisza Kálmán, Tisza István, Széll Kálmán, Wekerle Sándor vagy Károlyi Gyula – használta munkába járásra.

A BKV Zrt. által üzemeltetett, az UNESCO világörökség részét is képező különleges közlekedési eszköz egyedülálló dunai panorámájával ma is a főváros egyik közkedvelt látványossága.