Budapesti Operettszínház - Budapest

Budapesti Operettszínház bemutatása

Az épület Fellner és Helmer híres bécsi építészek tervei alapján épült 1894-ben. A színházterem hatalmas színpadát két emeleten félkörívben intim páholyok szegélyezték, táncparkett biztosított elegendően nagy helyet a keringőre, a polkára, a mazurkára és a galoppra.

A színházat 1966-ban átépítették, jelentősen megváltoztatták belső tereit. Teljes rekonstrukciója során 1999 és 2001 között a legkorszerűbb európai színpadtechnikát telepítették, visszaállították az eredeti ornamentikát, illetve a korábbi emeleti páholysort.

Ma a színház 901 férőhellyel rendelkezik, nézőtere légkondicionált. Az épületben megmaradt egykori tárgyak - lámpaszobrok, a páholysort tartó oszlopok - harmonizálnak az újonnan készült színes üvegablakokkal, tükrökkel, a nézőtéri büfé archaizáló berendezési tárgyaival, a parkettával és a márványburkolattal. A nézőteret a százéves csillár ragyogja be. A páholysor, az aranyozott stukkódíszítések, a bársony kárpittal bevont falak, a bejáratot díszítő allegorikus szoborfigurák látványa igazi ünneppé varázsolja a színházi estét. A belső kialakítás Siklós Mária és Schinagl Gábor belsőépítész munkája.

Az I. világháború kezdetéig az épületben orfeum működött. A háború kitörésekor a "szórakoztató palota" bezárt, az orfeum aranykora, s ezzel együtt a "boldog békeidők" nosztalgikus érája is véget ért. Budapest vezetése 1923-ban úgy döntött, hogy az operett kapjon saját otthont. A Fővárosi Operettszínház megnyitásával a magyar fővárosban is megkezdődött az "ezüst operett" korszaka - a műfaj a Népszínház és a Király Színház után új, végleges otthonra talált. A színház története során legfőbb szempont volt a klasszikus operett hagyományainak ápolása és modern művészi megoldások általi gazdagítása. Budapest, akárcsak Bécs, az operett fővárosa, ahol a legmagasabb színvonalú hagyományőrzés mellett a műfajt új ízekkel fűszerezik.