Árpád-házi Szent Erzsébet Plébániatemplom - Budapest

Árpád-házi Szent Erzsébet Plébániatemplom bemutatása

Az erzsébetvárosi templom terveinél feltételezhető, hogy Steindl Imre tanára, Friedrich Schmidt legjelentősebb bécsi templomát, a fünfhausi Maria von Siege templomot kívánta követni. A külső megjelenésében fellelhető nagy hasonlóság miatt, valószínű, hogy igen behatóan tanulmányozta a marburgi Szent Erzsébet templomot is. Az épület stílusa a korai francia gótikára támaszkodik, elegyítve a német formákkal, s így alakult ki egyénivé.

Néhány adat a templom méreteiből: teljes hossza 62 m, szélessége 21,6 m, melyből a főhajóra 9,6 m a mellékhajókra 6 m jut, alapterülete 1800 m2, 2560 fő befogadására alkalmas.

A templom alapjainak kiásását 1893. július 23-án kezdték meg, az építkezést pedig szeptember 11-én. A templom alapkövét ünnepélyes keretek között maga a király, I. Ferenc Józseftette le 1895. október 20-án, reá mérve az első három kalapácsütést. Az építkezést a tervező megbízásából Schőmer Ferenc építész vezette. A templom a hosszúkás négyszögű Szegényház tér délkelet felé eső végén áll és főhomlokzatával a tér megmaradt, északnyugati részére néz.

A két 7 méter átmérőjű, 76 méter magas torony egymástól széttoltan épült, s az így nyert terület az oldalbejáratokat foglalja magába, felül pedig az orgonakarzat kiegészítő és bővítő részét alkotja. Mindkét toronyban található óra, melyek elmés szerkezetét Sowinszky József szállította. (A szerkezettel biztosították a két óramű összehangolt járását.)

Az épület részletes bemutatása az alábbi linken olvasható: ^[1]

Árpád-házi Szent Erzsébet, a templom névadója
Erzsébet története önmagában alig több, mint korának számos asszonyáé. Ami egyedivé és egyúttal kimagaslóvá tette alakját, az valójában személyiségének rejtett, történeti adatokkal fel nem tárható jellegéből eredt. Kevés az, amit "hitelesen" tudunk róla.

II. Endre magyar király és Merániai Gertrud harmadik gyermekeként született 1207-ben. Alig múlt 4 éves, amikor 1211-ben már el kellett hagynia a hazáját, Wartburgba vitték a türingiai tartományi gróf I. Hermann legidősebb fiának jegyeséül. 1221-ben lépett házasságra az ifjú IV.Lajos gróffal. Házasságukból három gyermek született. A feljegyzések szerint mélyen vallásos, a nyomorultak iránt könyörületes hercegnő volt. 1227-ben férje, II.Frigyes császár hívására keresztes hadjáratba indult. Útközben, Otrantóban már betegen szállt hajóra, s meg is halt rövidesen.

Az özvegyet mélyen megrendítette férje halála, s ezután gyermekeivel együtt elhagyta Wartburg várát. Az 1227-ről 1228-ra forduló telet Eisenach városkájában már teljesen szegényen, méltatlan körülmények között töltötte. Anyai rokonsága vette ekkor pártfogásba, Bambergbe került. Innen rövid időre visszatért Türingiába, férje hazaszállított hamvainak eltemettetésére. Sógorai ezután Marburgot jelölték ki tartózkodási helyéül, s özvegyi kielégítésképpen bizonyos összeget kapott.

Erzsébet a kapott pénzből kórházat építtetett, amelynek későbbi fenntartására költötte minden vagyonát. További életét a betegek és a szegények gondozására áldozva, gyóntatója Marburgi Konrád szigorú felügyelete alatt, teljes szegénységben és aszkézisben töltötte. Már szentként tisztelték, amikor 1231. november 19-én az alig 24 éves Erzsébet, Türingia hercegnője meghalt.

Négy évvel később az egyház hivatalosan is szentjeinek sorába iktatta. Szent Erzsébet földi maradványait a németországi gótika első emlékeként megmaradt marburgi templomban helyezték el.